Publikációk

1

Balogh Gabriella:

 

KORSZERŰ GONDOZÁS, ÁPOLÁS

 

 

1. SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS, GONDOZÁS, ÁPOLÁS

 

 

1. 1. A gondozás rövid története

 

A gondozás fogalma nem, de a gyakorlata egyidős az emberiséggel. Nincsenek írott emlékeink arról, hogy az ősember hogyan, milyen formában gondoskodott utódairól, egy azonban biztos: gondozás nélkül nem lett volna emberiség.

Az ember egyéni élete során bizonyos életszakaszokban és élethelyzetekben feltétlenül mások segítségére szorul.

A történelem folyamán a különböző korokban a társadalmi berendezkedés fejlettségétől, elvárásaitól, az adott népréteg kultúrájától, hagyományaitól, szokásrendjétől függően ítélte meg az átlagtól eltérő – a beteg, a mások segítségére szoruló – embert. Néprétegenként és társadalmanként szélsőséges, néha drasztikus formában oldották meg a gondozást, melyről mind a történelem, mind a világ- és magyar irodalom tanúskodik.

A gondozásra szorulók legnagyobb rétegét az idős, elesett emberek alkották. Általában az idős ember a családjával élt, akiről a családja gondoskodott a család anyagi és érzelmi kapcsolata szerint. Csak azoknak az időseknek a léte vált bizonytalanná, akik család nélkül maradtak, és kétkezi munkával, koldulással tengették az életüket.

Az elhagyott öregek, betegek felkarolása, ápolása- gondozása hazánkban is a kezdetekben az egyház feladata volt.

Példa erre az 529-ben Szent Benedek alapította rend egyik fontos feladatát: a szegényekről, a betegekről és a zarándokról való gondoskodás.

Az állami rendszer nem részesítette személyes gondoskodásban, ápolásban a szegényt, a nyomorékot, az aggot, mivel csak a szegényadóból befolyt pénz felett rendelkezett, amiből a törvény értelmében adták vagy éppen meg is tagadhatták a segélyt.

Kezdetben az egyházi vagyon negyed része szolgálta a szegénygondozást. A negyedelés megszüntetése után az intézeti ápolás, gondozás lett az uralkodó, amelyben az egyházak, mint pártfogók vagy alapítók vettek részt közvetlenül.  A XIII. századot követően a negyedelés helyettesítésére az intézeti ápolás került előtérbe. Ezek az intézetek- kórházak- nemcsak a betegek előtt, hanem tágabb értelemben a „nyomor bármely neme előtt megnyíltak”.

Írásos emlékek tanúsága szerint Magyarországon már a X. században a szerzetesrendek , a fejedelmek, a püspökök támogatásával menedékhelyeket, kórházszerű intézményeket, ispotálykórházakat létesítettek.

A kórház, az ispotály, az aggmenház fogalma és szerepe összefonódott.

A XIV. században már az egyházi ispotályházak mellett világi fejedelmek, főurak és maguk a városok is alapítottak kórházakat, ezek voltak a polgári városi ispotályok. Az ispotályok kezdetben a városok szegényeinek jótékonysági intézményei voltak. Később –a nem városi-, magatehetetlen öregek, betegek, csavargók, koldusok számára is segítséget nyújtottak.

 

Az ispotályokat különböző adományokból tartották fenn, mint például:

- birtokok, malmok, szőlők jövedelmei

- végrendeleti adományokból

- piacok és révek vámjaiból

- magányosok önkéntes adományaiból

- g (pénz és természetbeni).

72

 

A reformkorban az alapítványokon kívül bálok, hangversenyek és büntetéspénzek fedezték az ispotályok költségeit. Ugyanakkor már egymás után alakultak a jótékonysági egyesületek a szegények gyámolítására, a betegek ápolására, az elhagyatottak gondozására.

Az ispotályokban eleinte az ápolást, a szükséges teendőket maguk a betegek végezték.

A céhek keretében a beteg mesterlegények ápolását az ispotályházakban szervezett formában valósították meg.

A XVII. században már találkozunk a gondozómester fogalmával.

A XVII. század közepétől kezdve egy- egy kiszolgált katonát, akinek "kellő ismerete és értelme vagyon" alkalmaztak a " nyomorultak gondozójául".  A XIX. század elején már rendszeressé vált néhány személy alkalmazása az ispotályokban, akik a takarítás mellett ápolást is végeztek.

A két világháború között különösen megnövekedett az ellátatlan öregek, betegek, szegények száma.  Az ország különböző területein helyi kezdeményezésekkel próbáltak enyhíteni a rászorultak szánalmas életén.

Így például Egerben 1927- ben hat nő önként vállalt "házi gondozást". Ugyanebben a városban 1928- ban létrehozták a Szegénygondozó Bizottságot.

A Bizottság 24 kerületre osztotta fel a várost és 44 önként jelentkező gyűjtő nő részére kijelölte a gyűjtés területét. Az ellátásra szorulók állandó gondozásban részesültek, élelmezést kaptak, a lakásokat igyekeztek egészségesebbé tenni és a még munkaképes személyeket munkához juttatni. Ez a tevékenység "Magyar Egri Norma" néven került be a köztudatba.

Századunk 20-as 30-as éveiben a szegényházi gondozás mellett az "Egri Norma" néven ismert gondozási forma kezd elterjedni. E korszak szegénygondozása kétirányú volt: nyílt és zárt.

Nyílt alatt azt a szociális tevékenységet értették, amikor az arra rászoruló munka-és keresőképtelen személy a közhatóság, az egyház, a társadalom részéről bizonyos külső támogatásban részesült.

Zárt alatt pedig azt a szociális tevékenységet értették, amikor az arra rászoruló munka - és keresőképtelen egyén teljes ellátásban részesült intézményben és "mind abban, ami az ember életének fenntartásához szükséges".

 

A II. világháború befejezése után Magyarország is igen súlyos gondokkal küzdött. Több, mint 100 ezer ellátatlan, munkaképtelen idősről kellett gondoskodni, ehhez társult még a nagyszámú menekült, a hadifogságból hazatértek ellátása, átmeneti vagy végleges megsegítése.

1945- ben kormányrendelet mondta ki, hogy a szociális gondoskodás állami feladat. Ennek kapcsán tűzték ki célul többek között a szociális intézményi hálózat korszerűsítését és új szociális otthonok létrehozását.

Ebben az időben a szociális gondoskodásnak két formája volt ismert:

-a segélyezés

-szociális otthoni elhelyezés.

 

A laktanyákból, iskolákból, kastélyokból kialakított szociális otthonok zsúfoltak, korszerűtlenek voltak, az elhelyezési igényeket nem tudták kielégíteni. Ekkor még csak az egytípusú szociális otthon létezett, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki beteg vagy fogyatékos volt, akinek rossz volt a szociális helyzete, életkortól függetlenül kaphatott itt elhelyezést. A szociális otthoni férőhelyeket évről évre minimális mértékben fejlesztették.

 

 

 

1. 2. Szociális gondoskodás, gondozás fogalma

 

A szociális gondoskodás egy átfogó tevékenység, általában egy- egy korcsoport (pl. gyermekkorúak, időskorúak), vagy népréteg (pl. cigányság, hajléktalanok) életmódjának javítását célozza pénzbeni és / vagy természetbeni támogatással.

A gondozás a gondoskodás gyakorlati megvalósítása, az eszközök és módszerek szintjén.

Célja és feladata a gondozásra szoruló ember szükségleteihez igazodó segítségnyújtás, melynek mértékét és fajtáját mindenkor a segítségre szoruló egyén egészségi, szociális és pszichés állapota határozza meg.

A szükségletekhez igazodó segítségnyújtás  tág fogalom és igen sok mindent jelent. Jelentheti például az alapvető létfeltételek megteremtését, a hajlékot, az élelmezést, a ruházatot, a tiszta ruha , meleg szoba biztosítását, a tisztálkodást; de jelentheti a lakás kitakarításához nyújtott segítséget, a mindennapi bevásárlást, az orvoshoz kísérést, a gyógyszerbeszerzést, ; jelenthet csak annyit, hogy érdeklődünk az adott személy hogyléte felől, elbeszélgetünk vele, mi jelentjük az összekötő kapcsot az őt körülvevő külvilághoz.

A fenti skálán belül valamiféle rendszerezést kellett felállítani, így a gyakorlatsorán kialakult különböző tevékenységi formákat, mint a gondozás elemeit határozta meg az egészségügyi Minisztérium 1971- ben kiadott gondozási irányelve.

 

Ennek értelmében beszélhetünk:

1.      fizikai

2.       egészségügyi gondozás

3.      pszichés gondozásról, valamint a

4.      hasznos, célszerű tevékenységről, a foglalkoztatásról.

 

 

 

A felsoroltakon belül az egyes gondozási elemek tovább tagozódnak:

 

 

 




1. 2. 5. Érdekvédelem

 

A gondozás elemeihez: a fizikai, egészségügyi, pszichés gondozáshoz és a foglalkoztatáshoz szorosan nem kapcsolható, mégis igen lényeges gondozási feladat az érdekvédelem ellátása is. 

Általában a gondozásra szoruló idős, beteg, fogyatékos ember a hivatalos ügyek intézésében járatlan, az esetek legnagyobb részében nem tudja, hogy az adott problémával mikkor, hová és kihez fordulhat. Előfordulhat, hogy az idős, beteg, fogyatékos ember rokonaival, szomszédaival ellenséges viszonyba kerül, esetleg alapvető jogaitól akarják megfosztani.

 

 

 

Az érdekvédelem ellátásával kapcsolatban a leggyakrabban előforduló feladatok a következők lehetnek:

-öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugellátással kapcsolatban

- természetbeni vagy pénzbeni támogatás ügyében közbenjárás

- eljárás megindítása a megélhetést biztosító rendszeres vagy eseti szociális segély

   kérésére

- szociális intézeti, szociális otthoni beutalás kezdeményezése

- gyógyintézeti elhelyezésnél segítségnyújtás.

 

 

1. 2. 6. Területi ellátás, gondozás

 

A szociális gondozás attól függően, hogy hol fejti ki tevékenységét, történhet területen és intézményben. Ennek értelmében alakult ki a két fogalom és annak gyakorlati megvalósítása, a területi és az intézményi gondozás. A területi gondozás elsődleges célja, hogy az idős vagy a fogyatékos emberek minél tovább meg tudják tartani önállóságukat a saját otthonukban, és csak a legvégső esetben kényszerüljenek szociális otthoni elhelyezésre.

A területi gondozás intézményrendszerének továbbfejlesztését, korszerűsítését szolgálta a gondozási körzet kialakítása, amelynek célja, hogy minden település tartozzon egy körzet gondozási központjához, amely felelős a gondozási igények kielégítéséért.

 

A területi gondozás jelenlegi formáit a következő ábra szemlélteti:

 

 

                                                   


A területi ellátás, gondozás mellett az idős, beteg vagy fogyatékos népességre irányuló szociális gondoskodás másik területe az intézményi gondozás.

Az értelmi fogyatékosok intézeti gondozása 1954- ben vette kezdetét, ekkor Polgárdiban, Városlődön, Mososzentjánoson létesültek foglalkoztató intézetek. A 60-as évek elejére alakult ki az intézményhálózat, ettől az időtől kezdve beszélünk a fiatal értelmi fogyatékosok intézményes gondozásáról.

 

   

 

 


 

2.  INTÉZMÉNYTÍPUSOK

 

 

2. 1. Az értelmi fogyatékosok intézményei

 

A fogyatékosok intézményes ellátása ma világszerte nagyon kiterjedt, intézményrendszere mindenütt nagyon sokféle intézménytípust foglal magába. Vonatkozik ez azokra az országokra is, amelyekben a fogyatékosok iskoláztatása nem az épektől elkülönítetten, speciális intézményekben, hanem integráltan történik (pl. Svédország, Hollandia). Ez esetben ugyanis az „integrált iskolák” különböző változatai ismertek.

Mindenekelőtt fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a fogyatékosok intézményrendszere nem azonos a gyógypedagógiai intézményrendszerrel. A fogyatékosok intézményrendszere szélesebb, tágabb, mint a gyógypedagógiai.

A fogyatékosok intézményei több szempont szerint csoportosíthatók.

Jellegük szerint két nagy csoportra oszthatók:

1.      oktatási

2.      egészségügyi intézmények.

 

A fogyatékosok intézményei közül az oktatási intézmények a gyógypedagógiai intézmények. Ezek az ún. képezhető óvodás és iskoláskorú fogyatékosok intézményei.

Az egészségügyi intézmények az egészségügyi gyermekotthonok, ezek az ún. képezhetetlen fogyatékos (0-18 éves) gyermekek intézményei és a szociális intézmények, amelyek a felnőtt fogyatékosok intézményei.

A gyógypedagógiai intézményekhez tartoznak:

- gyógypedagógiai iskolák, amelyekhez kollégium (diákotthon) vagy napközi otthon

     tartozik

- gyógypedagógiai tagozatok

- gyógypedagógiai óvoda.

A gyógypedagógiai iskolák az iskolai keretek között, csoportban képezhető tanköteles korú fogyatékosok alsó fokú oktatási intézményei. A fogyatékosok alábbi csoportjai számára működnek gyógypedagógiai, illetve az 1985. évi I. oktatási törvény értelmében minden esetben általános iskolák:

- siketek- nagyothallók

- vakok- gyengénlátók

- értelmileg akadályozottak (középsúlyos értelmi fogyatékos)

- tanulásban akadályozottak (enyhe értelmi fogyatékos) stb.

A gyógypedagógiai iskolák különböző szintű területi (megyei, fővárosi, városi, fővárosi-kerületi) önkormányzati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak. A gyógypedagógiai iskolák felvételi körzete elsősorban az adott fogyatékosság előfordulási gyakoriságától, a tanulók létszámától függ.

 

Az egészségügy rendszerén belül található szociális intézmények:

- szociális otthonok, melyek az idős, beteg vagy fogyatékos személyek számára 

   általában végleges otthont és szociális gondozást nyújtanak

- szociális intézetek, melyek rehabilitációs jellegüknek megfelelően a súlyos

   fogyatékosok elhelyezését biztosítják a képzés, átképzés, munkavégzés, illetve 

    foglalkoztatás időtartamára.

A szociális otthonokban,- melyek végleges elhelyezést nyújtanak- a gondozás a fő cél, míg az intézetekben – a gondozás mellett- a habilitáció, a rehabilitáció, az önálló életre való felkészítés.

A szociális otthonok típusai:

- az időskorúak szociális otthona

- az elmebetegek szociális otthona

- a szakosított szociális otthon.

A szociális intézetek típusai:

- vakok és gyengénlátók szociális intézete

- mozgásfogyatékosok szociális intézete

- értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete.

 

A szociális otthonban azt a 18. életévén felüli személyt lehet gondozni, aki:

- kórokozó hordozó

- súlyos látásfogyatékos

- súlyos mozgásfogyatékos, és ezért különös gondozást igényel

- nem foglalkoztatható súlyos értelmi fogyatékos

- csak fokozott gondozással válik alkalmassá szociális otthoni közösségi 

   beilleszkedésre.

 

A szociális intézetben – típusának megfelelően- azt a fogyatékos személyt lehet gondozni, akinek oktatása, képzése, kereső tevékenységének folytatása vagy foglalkoztatása csak szociális keretek között valósítható meg.  Így például a:

- vakok és gyengénlátók szociális intézetében azt a vak vagy gyengénlátó személyt,

   akinek elméleti vagy gyakorlati képzése, illetve munkavégzésre alkalmas képzése, 

         munkavégzése csak  intézeti elhelyezéssel valósítható meg

- mozgásfogyatékosok szociális intézetében azt a személyt, aki oktatásra, képzésre, 

   átképzésre alkalmas; mozgásfogyatékossága állapot jellegű, rendszeres gyógyintézeti

         elhelyezést nem igényel, intézeten belül önállóan vagy segédeszközzel közlekedni  

         képes, oktatása, képzése, átképzése csak intézeti elhelyezéssel biztosítható

- értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetében azt a foglalkoztatásra alkalmas  

   személyt, aki ápolást nem igényel, és foglalkoztatása csak intézeti keretek között 

   valósítható meg.

 

Az utóbbi évtizedekben az erőteljes fejlődésnek indult területi ellátás mellett a klasszikus intézményi gondozási formákkal párhuzamosan (szociális otthon, szociális intézet) új intézmények jöttek létre, lehetőséget teremtve ezzel az igényekhez jobban alkalmazkodó, differenciált gondozás megvalósításához.

A felsorolt- különböző típusú szociális intézményékben- otthonokban, intézetekben a klasszikus gondozás elemei más és más formában jelennek meg.

 

 

 


 

3. A SZEMÉLYI GONDOZÁS

 

 

3. 1. A személyi gondozás fogalma, pedagógiai jelentősége

 

A nevelés egyik feladata az egészséges életmódra nevelés. A fogyatékos gyermeket nevelő, oktató intézményekben igen jelentős szerepet kap a nevelő mellett a gyermekfelügyelő is. Gondozási tevékenysége a következőkből áll:

1.     meg kell teremtenie, és fenn kell tartania a gyermek fejlődéséhez szükséges higiénikus 

      környezetet,

2.     gondoskodnia kell a szükséges ruházati és egyéb személyi felszerelésekről,

3.     el kell végeznie a gyermeknek a személyi higiéniájával, testének ápolásával járó

      feladatokat.

 

A személyi higiénia körébe tartoznak: a napi mosakodás, a szükséges kézmosás, fürdés, köröm- és hajápolás, az érzékszervek védelme, tisztán tartása.

A gyermek személyi gondozása hároméves korig szinte teljesen a gyermekfelügyelőre hárul. Háromtól hatéves korig fokozatosan meg kell tanítani a gyermeket, hogy önállóan is ellássa a saját személyét illető gondozási feladatokat. Tízéves korára ezzel kapcsolatban már jól kialakult szokásai lehetnek a gyermeknek; a gyermekfelügyelőnek tehát elsősorban ezek betartására kell ügyelnie.

 

Személyi gondozáson értjük a ránk bízott gyermek testi tisztaságával és egészségének védelmével kapcsolatos gondozási feladatok aktív ellátását és azt a fontos tevékenységet, hogy a gyermekeket ezek ismeretére megtanítjuk, és megtartására szoktatjuk, neveljük.

 

A testi nevelés és ezen belül a testápolás fontos területe a nevelésnek. A helyes személyi gondozás révén a gyermek kellemesen érzi magát. Az egészséges, tiszta emberrel társai is szívesen érintkeznek. Ez befolyásolja érzelmi alakulását, a közösséghez való viszonyát. A tisztaság, a rend igénye és megteremtése szépérzékére van jó hatással.

A gyermekfelügyelő – a gondozási feladatok aktív ellátása mellett- megtanítja a gyermeket a higiéniai, egészségügyi ismeretekre. Elősegíti, hogy ezekben jártasságot szerezzenek, majd pedig szokásukká váljék.

 

Az egészségügyi ismeretek körébe tartoznak a „tisztaság- piszok, ” az „egészség- betegség” fogalmának kialakítása a gyermekben, valamint azoknak az egészségügyi tennivalóknak a megismertetése, amelyek ezek megtartására, illetve megőrzésére szolgálnak (pl. mosakodás).

 

Egészségügyi jártasságon azt értjük, hogy a gyermek képes bizonyos egészségvédelmi tennivalókat (pl. a haj gondozása) önállóan elvégezni.

Egészségügyi szokás a sokszor ismételt tevékenység következtében alakul ki. Jellemző rá, hogy automatikus (pl. a zsebkendőhasználata).

 

3. 2. A gyermek testének ápolása

 

 

3. 2. 1. A fürdés

 

A test tisztán tartására, ápolására a vízen kívül már a legrégibb korban is használtak az emberek különféle olajokat, kenőcsöket és eszközöket. A modern ember sem nélkülözheti ezeket. Más és más testápoló szert igényel a csecsemő érzékeny bőr, a száraz vagy zsíros bőrű és hajú egyén.

A leggyakrabban használt testápoló szereink, eszközeink: a szappan, sampon, az olaj, a kenőcs, a hintőpor, a körömkefe, a körömvágó olló, a fogkefe, a fogkrém, a fésű, a hajkefe.

Az eddig felsorolt testápoló szereket legjobb használat előtt egy tálcára összekészíteni. Fürdőszobai használatra a nem túl nagy műanyag tálca a célszerű.

Testünk kültakarója, a bőr védelmet nyújt számos külső behatással szemben. A gyermeknek – testarányai következtében- viszonylag sokkal nagyobb a bőrfelülete, mint a felnőtté. Vékonyabb is, mint felnőttkorban, ezért kevesebb védelmet nyújt a kórokozók behatolása ellen. Sérülésekre érzékenyebb, hamarabb vérzik. A gyermek bőrének ápolására tehát különös gondot kell fordítanunk.

A bőrápolás egyik legfontosabb módja a fürdés. Az egész testnek kádban vagy zuhany - folyó víz alatt történő lemosását értjük alatta. A gyermekeknek naponta kell fürödniük. A fürdéshez a fürdőszobát és a szükséges eszközöket gondosan elő kell készíteni. Fürösztés közben már csak a gyermekre figyelhetünk, nem szaladgálhatunk ki a az elfelejtett dolgokért.

Az előkészítés menete:

1.     gondoskodni kell a fürdőszoba hőmérsékletéről

2.     ellenőrizni kell a gyermekek fürdéshez szükséges felszerelését

3.     összekészítjük a testápoló szereket

4.     ellenőrizzük a víz hőfokát.

 

A gyermeket hároméves koráig a gyermekfelügyelő fürdeti, fokozatosan rávezetve őket az önállóságra. A fürdés helyes menetének megtanítása is a gyermekfelügyelő feladata.

A fürdőszobában a gyermekek természetesen ruhátlanul tartózkodnak. Azonban azt ne engedjük meg, hogy az 5-6 éven felüli gyermekek a fürdőszobán kívül meztelenül szaladgáljanak. Ha nincs fürdőköpenyük, a törölközőt csavarják a derekuk köré. A fürdőszobában gondoskodnunk kell a papucsok, köpenyek elhelyezéséről.

A fürdőszobába lépéskor ellenőrizzük, hogy van-e minden gyermeknél szappan vagy tusfürdő, törölköző; volt-e fürdés előtt mindenki WC-n.

A zuhanyozás menete:

1.     a test bevizezése

2.     a test beszappanozása: kéz, arc, fül, nyak, kar, mell, hát, törzs, láb,

3.     a test leöblítése

4.     törülközés.

A törülközésnél különösen a testhajlatok teljes kiszárítása a fontos, mert a nedvesen maradt részekben hamarabb elszaporodhatnak a gombák. Ezeket fűrészelő mozgással töröltessük ki.

A törülközővel a gyermek alaposan dörzsölje át a bőrét. Így nem csak a test száradását segíti elő, hanem a bőr vérkeringése is felélénkül, meggyorsul. A bőr vérbősége kellemes közérzete okoz, egyben a bőr edzését is elősegíti.

Törölközéshez két törülközőt használjanak a gyermekek, külön a felső és külön az altestre. A zuhanyozás nem fejmosás is egyben. Úgy kell szoktatnunk a kislányokat, hogy hajukat ne vizezzék be. Kendővel, fürdősapkával védhetjük a hajat.

Zuhanyozáskor a sorrendet – a helyes szokás kialakítása érdekében- tartassuk be a gyermekekkel, de sohase siettessük túlságosan, és ne legyünk merevek se.

A lassúbb tempójú gyermekeknek is maradjon ideje arra, hogy a szappanozást, a lemosását gondosan, alaposan elvégezzék.

A fürdés, a tisztálkodás s természetesen a zuhanyozás nemcsak kötelesség, hanem öröm is. Ha helyesen szoktatjuk a gyermeket, örömmel fogja végezni. Helytelen szoktatás esetén megutáltathatjuk vele a testápolást.

A heti egyik fürdéshez lehet kapcsolni a fülek ellenőrzését, tisztítását, a körömvágást.

 

 

3. 2. 2. Kézmosás

 

Testünk leggyorsabban piszkolódó és éppen ezért a leggyakrabban megmosásra kerülő része a kezünk.

Kezet kell mosni: étkezés előtt, WC használat után és valahányszor piszkos lesz.

Kézmosás menete:

1.     legelőször a hosszú ujjú ruhát könyökig fel kell gyűrni - ezt a jó szokást már kis  

      korban ki kell alakítani,

2.     a kézmosás mindig szappannal történik- a szappanozás szükségességét a 6-7 éves

      gyermeknek be kell bizonyítani,

3.     a körmök alatti szennyeződés eltávolítása körömkefével,

4.     a kézmosást mindig gondos törülközés kövesse.

 

 

3. 2. 3. Körömápolás

 

A rövidre vágott, gondosan kitisztított köröm az ápolt külsejű ember jellemzője. A körmök ápolása esztétikai és egészségügyi szempontból egyaránt lényeges. A köröm alatti piszokréteg látványa nemcsak visszataszító, hanem az melegágya különböző baktériumoknak is.

Egyes gyermekek rossz szokása a körömrágás. Eközben a körömágy beszakadhat, és fájdalmas sérülés keletkezik. Ha az egész körömágygyulladásba jön, elformátlanodik, sőt a köröm le is eshet.

A körömápoláshoz hozzátartozik a rendszeres körömvágás. Ezt éles ollóval végezzük. Nem szabad a körmöket tövig levágni. Hagyjunk meg 1-2 mm sávot belőle, különben a körömágy könnyen megsérülhet. A kéz körmeit félkörívesen, a lábét úgy vágjuk le, hogy a két sarka kiálljon. Így megakadályozhatjuk a fájdalmas körömbenövést.

A körmök kitisztítása az alapos kefélésen kívül körömtisztítóval (reszelővel) történik. Ne engedjük, hogy a gyermekek éles tárggyal piszkálják körmüket, mert ez is a körömágy felsértéséhez vezethet.

Körömnyírást hetente egyszer, fürdés után iktassuk be a munkánkba.

Ölünkbe tegyünk tiszta ruhát, s a fölött vágjuk le a gyermek körmét. Legjobb, ha mindegyik ujját behajlíttatjuk, és csak azt nyújtatjuk ki, amelyikről éppen vágjuk a körmöt.

A harmadik osztályos gyermek már elég ügyes ahhoz, hogy önállóan nyírja a körmét. Előbb csak jobb kézzel gyakorolja, később a ballal is.

 

 

3. 2. 4. A száj ápolása

 

A mindennapi tisztálkodáshoz hozzátartozik a száj és a fogak gondozása. A száj és a fogak ápolására a nagyobb közösségben élő és ezért a fertőzésnek jobban kitett gyermekek esetében az átlagosnál is fokozottabb gondot kell fordítani.

 

A száj betegségei, ápolása:

a kifújt, kicserepesedett ajak előidézője a szél; olyan gyerekeknél fordul elő, akik

     nyalogatják, rágni szokták ajkukat- ápolása kenőccsel vagy ajakírral

a pállott száj a szájzug kisebesedése; az ott maradt ételmaradék bomlása vagy

     fertőzése okozza- ápolása kenőccsel

szájpenész, fájdalmas, fertőző betegség- kezelése csak orvos által történhet.

 

 

A fogak ápolása, védelme:

A tejfogak ápolása nemcsak azért fontos, hogy a rágás zavartalan legyen, hanem azért is, hogy az állandó fogak egészségesen nőjenek. A fogápolás legfontosabb tevékenysége a rendszeres fogmosás.

A fogmosás célja, hogy az étkezés után a fogak között maradó ételdarabkákat eltávolítsa. Ezek bomlása ugyanis elősegíti a fogszuvasodást. Ebből következik, hogy a fogat minden étkezés után mosni kellene. Gyakorlatilag reggel és este mosunk fogat, étkezések után pedig jó, ha kiöblítjük a szájunkat.

Az esti fogmosás elengedhetetlen egészségügyi alapkövetelmény.

 

A fogmosás menete:

1.     a száj alapos kiöblítésével kezdődik

2.     ezután a megnedvesített fogkrémes kefével előbb vízszintes, majd függőleges

      mozgással megsúroljuk az alsó és a felső fogsor külső és belső oldalát és rágófelületét.

3. a fogak alapos lesúrolása után öblítsük ki bő vízzel a szánkat.  

A fogmosás után az eszközöket - fogkefe, fogmosó pohár- is mossuk el.

 

A reggeli fogmosás az alvás utáni "rossz szájíz, szájszag" eltávolítását szolgálja. Ezt is rendszeresen meg kell követelnünk.

A fogak, száj ápolását már a 2-3 éves gyermeknél megkezdhetjük. Első lépésként étkezés után kiöblíttetjük a szájukat. A szép, színes poharak kedvéért szívesen meg is teszik ezt a gyermekek.

Majd rátérhetünk a fogkefe használat megtanítására. Körülbelül egy hétig gyakorolhatják fogkrém nélkül, csak vízzel. Ha ez már jól megy, megpróbáljuk fogkrémmel is. A fogmosást ekkor már a mosakodáshoz kötjük; előbb fogat mosnak, aztán mosdanak. A fogfelszerelést jól látható és lemoshatatlan jellel, számmal kell ellátni. A fogmosás megtanításával egy időben arra is megtanítjuk a gyermekeket, hogy csak saját fogfelszerelésüket használhatják.

A fogak védelme érdekében ne engedjük meg a gyermekeknek, hogy forró étel evése közben vizet igyanak. A nagy hő különbségek megrepeszthetik a fog zománcát.

 

A fogak betegségei:

1.     szuvasodás

2.     rendellenes fognövés.

Ilyenkor a gyermekfelügyelő feladata az, hogy eloszlassa a gyermek félelmét a fogorvostól. Értesse meg a gyermekkel, hogy egészségük védelmére tűrniük kell a húzás, a tömés fájdalmait. Dicsérje meg azokat, akik bátran viselkednek.

3. 2. 5. A láb gondozása

 

A láb ápolásával kapcsolatos tennivalók nem merülnek ki a lábmosással. A gyermekfelügyelőnek meg kell figyelnie a gyermekek járását, lábuk bőrét is, és ha rendellenességet tapasztal, azonnal segítenie kell rajta.

Milyen rendellenességeket tapasztal a gyermek lábával kapcsolatban?

 

A láb betegségei:

1.     lábizzadás- gyakori panasz, ami télen, nyáron egyaránt jelentkezik,

     ápolása: az esti meleg lábvíz után bőven hintőporozza be a lábát a gyermek;

  1. lábgombásodás, ekcéma- kellemetlen viszketős betegségek, amelyek a lábujjak között,

      az ujjak alatti hajlatban keletkeznek,

      ápolása: bőrgyógyász általi ecsetelő

  1. a bőr kiszáradása- hideg idő beálltával megfigyelhetjük, hogy a száraz bőrű gyermekek lábfeje, lábszára kipirosodik, érdes lesz,

ápolása: az esti mosakodás után alapos bekrémezéssel szüntessük meg

4.      lúdtalp, bokasüllyedés- az ember lába nem simul egész talppal a földre, hanem

      boltozatot képez, a boltozat süllyedése okozza a lúdtalpat

      ápolása: a lúdtalpas, bokasüllyedéses gyermekkel orvoshoz kell fordulni; az 

      ortopédián lábára szabott betétet kap, amelyet állandóan viselnie kell.

A gyermekfelügyelő feladata a betétviselés ellenőrzése. Meg kell magyaráznia a gyermeknek a betét viselésének célját, és meg kell mutatnia, hogyan helyezze el azt a cipőjében.

5.     ó- vagy x láb - a láb csontozatának a rendellenessége

ápolása: orvoshoz kell fordulni

 

A láb védelmét szolgáló cipő helyes kiválasztása is gyermekfelügyelői feladat. Óvodásoknak legcélszerűbb a zárt cipő, iskolásoknak télre magas szárú, nyáron félcipő, szandál. A cipő ne legyen szűk, mert lábizzadást, bőrkeményedést, körömgyulladást okozhat, de túlságosan bővet sem, mert feltörheti a lábat.

 

 

3. 2. 6. A haj ápolása   

 

A jó megjelenéshez hozzátartozik az ápolt haj is. A legendák világában az erő forrásának a jelképe volt a dús haj. Az egészséges haj sűrű növésű, selymes tapintású, tompa fényű, színe egyenletes. Természete szerint lehet zsíros vagy száraz. Ápolásánál ezt figyelembe kell venni.

A haj betegségei:

1.  korpás fejbőr

2. a hajszálak töredezése

  1. foltos kopaszodás
  2. fejkosznál a hajszálak tövén egérszagú, sárgás pikkely lerakódás van, ha nem kezeltetjük a hajhagyma  elhal
  3. tetű- ez nem betegség, de sok kellemetlenséget okozhat; a tetű jelenlétét a petéje, a serke árulja el, ez rendszerint a nyak tövében, a fül mögött lévő hajszálakon tapad meg, a korpához hasonló; míg a korpa könnyen lepereg, a serke körömmel is nehezen húzható le a hajszálról.

 

 

 

 

A haj ápolása:

1. a fésülködés a hajápolás mindenapi tevékenysége. A gondos fésülés, kefélés eltávolítja  

    a port, a korpát, a hajszálakon egyenletesen eloszlatja a faggyút.  Az erőteljes kefélés

    masszírozza a fejbőrt, ezzel elősegíti a jó vérkeringést, a hajhagymák táplálását, és    

    serkenti a haj növekedését

Fésülködni már 2-3 évesen megtanul a gyermek. Meg kell egyidejűleg arra is szoktatni, hogy csak a saját fésűjét használja. Gondoskodjunk a fésű célszerű elhelyezéséről.

2.  a hajmosást legjobb este végezni, kellő hőfokú fürdőszobában. Meleg helyen kell a

     hajat szárítani. A bevizezett hajra sampont öntünk és enyhén dörzsölve, az ujjak  

     masszázsszerű mozgatásával előbb a fejbőrt mossuk meg. Leöblítés után újra öntünk,  

     de most inkább a hajat mossuk. A jó habos mosás után bő, langyos, többször váltott  

     vízben leöblítjük.

     A szárítást melegített, száraz törölközővel végezzük. A hajat még száradás előtt ki kell  

     bontani.

A hajmosásában az iskolások már önállóak. Segíteni főleg a hosszú hajúaknak kell.

3. hajvágás rendszeressége az ápolt fej egyik feltétele. Ha a gyermekeket jól neveljük,  

                nem  okoz különösebb gondot a fodrász jövetele és munkája. A gyermekfelügyelő azzal   

    kerülheti el a gyermekek ellenállását, ha velük közösen tervezi meg az arcukhoz jól  

    álló,  korukhoz illő hajviseletet.

hajdíszek, a haj összefogását szolgálják. Értessük meg a kislányokkal, hogy csak az

      ízléses dolgok teszik őket csinossá.

A gyermekek gondozottságát hirdeti a gyermekek tiszta, fényes haja.

 

 

3. 2. 7. Az érzékszervek ápolása

 

Érzékszerveink a külvilággal való kapcsolatunk nélkülözhetetlen eszközei. Károsodásuk az egész életre kihat. A gyermekfelügyelőnek fokozott gonddal kell védeni a rábízott gyermek érzékszerveit.

 

 

3. 2. 7. 1. A szem védelme

 

Az elsődleges feladatok között szerepel a szem védelme. Az egészséges szem alkalmazkodik egy ideig a világítás mértékéhez, de tartós megerőltetése csökkenti teljesítőképességét. A gyermekfelügyelő tanítja meg varrni a gyermekeket. Ügyelnie kell arra is, hogy csak jól megvilágított helyiségben kézimunkázzanak a gyermekek. A fényt baloldalról kapják, és az ne a szemükbe, hanem a varrnivalóra essék. Szemüktől kb. 25-30 cm távolságra tartsák az anyagot.

 

A szem betegségei:

hurutos szem több fertőző betegség (influenza, kanyaró) előjele lehet; a beragadt,

      váladékos szemet ne engedjük kézzel dörzsölni, ilyen esetekben külön gondoskodjunk 

      tiszta zsebkendőről

      ápolása: orvos által

kötőhártya-gyulladáskor a szem kötőhártyája véreres, a szem könnyezik, beragad;

            fertőzés idézi elő

            ápolása: orvos által

árpa gennykeltő baktérium által keletkezik

            ápolása: langyos, kamillás borogatás alkalmazása

trachoma súlyos, fertőző szembetegség; a kötőhártyán apró csomócskák keletkeznek, a

            szem gyulladásba jön, váladékos

            ápolása: orvosi segítséget igényel

 

A többféle szemfertőzés elkerülése végett, már a gyermekeket kiskorban ahhoz kell szoktatni, hogy a saját szeméhez csak tiszta zsebkendővel, máséhoz pedig egyáltalán ne nyúljon. Egymás törülközőjét ne használják. 

 

a kancsalság gyógyítása az óvodáskorban történik; minél korábban viszik a gyermeket

            orvoshoz, annál biztosabb az eredmény

a közel-és távollátás javítása szintén orvosi feladat; a gyermekfelügyelő tennivalója a

            szemüveget viselő gyermekkel való fokozottabb törődés; alvás, mosdás, nagyobb  

            mozgást igénylő feladatok előtt vetessük le a gyermek szemüvegét, gondoskodjunk          

            róla, hogy az üvegét tisztán tudja tartani; értessük meg vele, hogy a szemüveg nem

            játék, vigyázni kell rá; nevelői tapintattal hassunk oda, hogy ne szégyellje hordani, és

            a többiek se csúfolják érte.

 

 

3. 2. 7. 2. A fül védelme

 

A hallási zavarok általában a helytelen gondozás következtében jönnek létre. Ha a fület nem tarjuk tisztán, a külső hallójáratban összegyűlt fülzsír viszketést okoz. A gyermekek gyakran kemény, hegyes tárgyakkal piszkálják a fülüket, ezzel megsértik a dobhártyájukat.

A dobhártyasérülés nemcsak a hallóképességet rontja, hanem a fertőzést is elősegítheti.

A gyermekeknél fontos ellenőrizni a fültisztítást.

Az állandó zaj, kiabálás, lárma is az idegrendszert károsíthatja. Magunkat is, a gyermekeket is szoktassuk rá a természetes erősségű beszédre. A rádiót, televíziót, a magnót ne engedjük túlságosan hangosan szólni.

A fül betegségei közül a gyermekeknél leggyakrabban előforduló fülbetegség a fülgyulladás. Azonnal orvoshoz kell menni vele, mert elhanyagolása halláscsökkenéshez vezethet. A fül folyása hosszabb ideig tarthat. Az ilyen gyermek füle fokozott tisztán tartást igényel.

 

 

3. 2. 7. 3. Az orr gondozása

 

Figyelemmel kell kísérnünk a gyermekek lélegzését is. Ez legyen egyenletes és ritmikus. A belégzés csak az orron keresztül történjék. Így melegebb és kevésbé szennyezett levegő jut a tüdőbe. Már a 2-3 éves gyermekeket meg kell tanítanunk az orruk tisztán tartására.

Az orrfúváskor ügyelni kell arra, hogy mindkét orrnyílás szabad legyen. A fúvás ne legyen túl erős. Zsebkendőhasználatra a 3 éves gyermeket még állandóan figyelmeztetnünk kell, de a 4-5 éves gyermektől már elvárhatjuk, hogy önállóan használja, és köhögés, tüsszentés alkalmával is szája elé tartsa. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a használt zsebkendővel nem szabad arcot, kezet törülgetni. A zsebkendő helye a zseb, a zseben kívül ne engedjük hordani.

Gyakori eset az orrvérzés, ilyenkor ne fektessük le a gyermeket, hanem ültetve nyomjuk össze két ujjunkkal az orrnyílását mindaddig, amíg a vérzés meg nem szűnt. Vizet felszívatni szintén nem szabad. A tarkóra helyezett hideg vizes ruha segít elállítani a vérzést. Ha ez 10-15 percen belül nem következik be, orvoshoz kell fordulni.

  

A gyermekek játék közben orrukba, fülükbe, szájukba idegen testet tehetnek. Eltávolításuk – főleg, ha nedvszívóak és megduzzadnak- sürgős feladat. Hogy hozzá nem értő próbálkozással még nagyobb bajt ne okozzunk, orvossal vetessük ki.

Törekedjünk arra, hogy a gyermekek maguk is vigyázzanak érzékszerveikre. 

 

 

 


4. ÖNKISZOLGÁLÓ MUNKÁK

 

 

4. 1. Az önkiszolgálás pedagógiai jelentősége

 

A munka természetes tevékenysége az emberi nemnek. Már a kisgyermek is szívesen tesz- vesz, segít a felnőtteknek. Boldog, ha ezért megdicsérik, ha elismerik, hogy valami hasznosat cselekedett.

Kisóvodás korban a gyermek még nem tesz nagy különbséget a munka és a játék között. Játszik öltözködés, étkezés közben, játékból takarít, rakosgat. A munka eredménye nem túlságosan érdekli, maga a munkafolyamat, a cselekvés vonzza. A vízzel való pancsolás kedvéért és nem a megtisztulás céljából mosdik. Későbbi fejlődése és a nevelés hatására alakul ki benne a munka és annak eredményei iránti érdeklődése.

A munka nevelésünk egyik fontos eszköze.

Segítségével több területén oldunk meg feladatokat:

1.      munkavégzés során testileg erősödik, ügyesedik a gyermek

2.      a munkafolyamat végiggondolása, elvégzése fejleszti értelmét, kitartásra, akaratának  

      erősítésére nevel

3.      felébreszti benne a közösségi érzelmeket, mert látja, hogy társaival dolgozva nagyobb

      sikereket érhet el; hamarosan felismeri, hogy az emberek nemcsak önmagukért, hanem 

      egymásért is dolgoznak; kifejlődik benne a segítőkészség, a felelősségérzet, a baráti  

      érzés

4.      a jól végzett munka örömmel, büszkeséggel tölti el, az eredmények újabb erőfeszítésre

     serkentik.

 

A gyermek csak akkor tud eredményes munkát végezni, ha fokozatosan kialakítjuk benne az ehhez szükséges készségeket. Meg kell tanítanunk őt azokra a munkafogásokra, amelyek segítségével – kevesebb erőfeszítéssel és rövidebb idő alatt- könnyebben juthat eredményre.

Képessé kell tenni őt külseje, használati tárgyai rendben tartására, az egyszerű eszközök, szerszámok használatára.

 

 

4. 2. Az önkiszolgálás fogalma, területei

 

A munkára nevelés során már 2,5- 3 éves kortól fokozatosan elsajátíttatjuk a gyermekkel az önmaga kiszolgálásához szükséges készségeket. Tudnia kell, bizonyos kortól kezdve, önállóan enni, tisztálkodni, öltözködni, magát és ruházatát gondozni, környezetében rendet teremteni.

A saját személyével kapcsolatos munkák önálló elvégzése minden gyermeknek, de a nagyobb közösségben élő gyermeknek különösen fontos. Minél nagyobb mértékben szoktatjuk önállóságra a gyermekeket, annál biztosabban elmondhatjuk, hogy eleget tettünk az életre nevelés feladatának.

Saját személye ellátásán kívül, arra is meg kell tanítani a gyermeket, hogy – életkorához és erejéhez mérten- a közösség érdekében is munkálkodjon. Segítsék egymást, a kisebbeket, segítsék az értük dolgozó felnőtteket is.

 

Az önmagával és a csoportjával kapcsolatos munkák elvégzése neveli a gyermeket a munka igazi megbecsülésére. Csak akkor tudja értékelni a mások munkáját, ha tisztában van azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek az eredmény eléréséhez szükségesek. Ha kellő figyelmet fordítunk a gyermekek munkára nevelésére, kevesebb baj van a renddel, a tisztasággal, a javak megőrzésével.

A gyermek önkiszolgálásával és a közösségért végzett munkák irányításával kapcsolatban a gyermekfelügyelőre hárul a legtöbb feladat. Neki kell – munkaköre szerint- helyes szokásokat kialakítania a gyermek tisztálkodási, öltözködési, étkezési, ruhagondozási munkájában.

Segítségével válnak önállóvá, és tudnak megoldani különböző feladatokat a gyermekek.

 

 

4. 2. 1. Az önálló öltözködés megtanítása

 

Az önállóságra nevelés egyik fontos területe az öltözködés. Megtanítása ezenkívül rendszeretetre, tisztaságra szoktat, fejleszti a gyermek szépérzékét, ízlését, bővíti tárgyismeretét is.

Az önálló öltözködés megtanítása már kisgyermekkorban megkezdődik. Első feltétele, hogy a kicsinek örömet okozzon az öltöztetés. Így könnyebb is elvégezni, mintha sírna, ellenkezne a gyermek.

A 2-3 éves gyermek már kísérletezik a felöltözéssel is. Éppen úgy, mint a fürösztéskor, itt is a gyermekfelügyelő tapintatára, türelmére van szükség, hogy önállósulása jól haladjon. Időt kell biztosítani a gyermek számára még a bonyodalmas és lassú műveletekhez. 

A kezdetben lassúbb ütemben végzett munkáért bőven kárpótolja a gyermekfelügyelőt a gyermekek fejlődése, önállósága.

A ruhadarabok felvételét, a gombolást játékos formában, babákon is gyakorolhatják a gyermekek. Az egymást segítő „öltözőpárok” között gyakran fejlődik ki már kiskorban is a barátság.

A cipő felhúzásával és befűzésével – ép gyermek esetében- négyéves korban próbálkozhatunk. Problémát okoz a kicsiknek a jobb- és ballábas cipő megkülönböztetése. Itt is a türelem, a jó megfigyelésre nevelés segít. Az önálló cipőhúzás megtanításával egy időben alakítsuk ki a gyermekben a tiszta lábbeli iránti igényt, és szánjunk időt a cipőtisztítás elsajátítására is.

Az öltözködési szokások kialakításánál is a tervszerűség, a fokozatosság és a következetesség a legfontosabb. Gondosan meg kell tervezni, hogy az öltözködés mely mozzanatait végeztetjük önállóan. A gyermekkel foglalkozó minden felnőttnek ismernie kell a követelményeket, mert különben a gyermekek szokásai bizonytalanok lesznek. 

Az önálló öltözködés megtanításával egyidejűleg, arra is rá kell szoktatni a kisgyermekeket, hogy ha észreveszik, hogy hiányzik valahol egy gomb, lyukas a zokni, elszakadt a nadrág, azonnal jelentsék és kérjék a megjavítását. Dicsérjük meg az ilyen figyelmes gyermekeket, megköszönve neki, hogy segíti a mi munkánkat.

Megmutatjuk, hogyan segítsenek leporolni a ruháját azoknak, akik elesnek, hogyan kell a levetett holmit a fogasra akasztani, a szekrénybe tenni.

 

A 6-7 éves gyermek esetében tovább kell fejleszteni a gyermek önállóságát az öltözködésben. Tudatosítani kell az évszakoknak megfelelő, célszerű ruházatot, ugyanakkor meg kell ismertetnünk vele a ruhaneműek tisztán tartásának, megjavításának módjait is.

Hacsak a gyermekfelügyelő nem fordít elegendő figyelmet a gyermek öltözékére, akkor sok hibát találhat a szemlélő. A gondos felöltözés szokása még nem szilárd, és figyelmeztetés hiányában feledésbe merülhet pl. a hiányzó gombok felvarratása. Ezért nem szabad megfeledkezni a rendszeres ellenőrzésről.

A célszerű öltözködés tudatosítását szolgálja, ha az idő hűvösödésével a gyermekekkel közösen beszéljük meg, mit vegyenek fel. A meleg felsőruhák felvételét nem árt megmutatni.

Sok- sok türelmes figyelmeztetés szükséges ahhoz, hogy önmaguktól az időjárásnak megfelelően öltözzenek. Sokat segít az ilyen irányú munkánkban a bábjáték, a mese és az egymással való törődés megtanítása.

A gyermekfelügyelő anyai feladatai közé tartozik, a gondozáson kívül annak megtanítása is, hogyan tartsák a gyermekek öltözéküket mindig rendben, tisztán, csinosan. A ruhák gondozására a fiúkat is meg kell tanítani. A tanítás ne legyen alkalomszerű, hanem illeszkedjék be, mint állandó program a gyermekcsoport heti rendjébe. Egyszerre csak 4-6 gyermeket lehet eredményesen foglalkoztatni, a többieknek más elfoglaltságot kell adni.

 

 

4. 2. 2. Az önálló étkezés megtanítása

 

A testileg jól fejlett gyermek másfél, kétéves korára önállóan tud inni, és kanálból sűrű ételt enni, a két és fél, hároméves kisgyermekek már arra is rászoktathatók, hogy nagyobb csoportban is tisztán, szabályosan és szépen egyenek. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha folyamatosan törődünk az önállóságra neveléssel.

Amikor a gyermek már biztosan tud ülni, a legjobb asztalhoz ültetni, hogy minél hamarabb megszokja az étkezés kulturális és higiénikus szabályait. Csecsemőotthonokban 2-3 gyermeket is tudnak asztal melléültetve megetetni úgy, hogy a gondozónő velük szemben ül és felváltva eteti őket a saját tálkájukból, a saját kanalukkal. Eközben megtanulják, hogy nem szabad sem a saját, sem egymás tányérjába kézzel belenyúlni, a másik tálkájából enni.

Az ívás során a gyermeket arra kell megtanítani, hogyan emelje fel az asztalról a bögrét úgy, hogy ki ne ömöljék belőle a folyadék.

A szilárd étel evésekor azt kell megtanítani a gyermeknek, hogy az ételt evés közben a tányérra tegye le az üres oldalával. Ellenőrizni kell, hogy megfelelő nagyságú darabot harapjon le, és jól rágja meg a gyermek.

Kezdettől fogva rá kell szoktatni a gyermeket az étkezés közbeni helyes testtartásra, hogy egyenes háttal fogyassza el ennivalóját.

A gyermeket a méretéhez igazodó asztal, szék, a könnyű evőeszközök, a kisebb méretű ivópoharak segítik abban, hogy elsajátítsa az evés helyes mozdulatait. A célszerű, ízléses terítés nemcsak a szépérzékét fejleszti, hanem arra is rákényszeríti, hogy óvatosan mozogjon, megőrizve az asztal rendjét, tisztaságát. A hároméves gyermek még mindent kanállal eszik, feladatunk a kanál helyes használatának a kialakítása.

Az ételt a felnőtt szedi ki, de rá kell szoktatnunk a gyermeket arra, hogy a kenyeret és a gyümölcsöt maga vegye el. Megtanítjuk, hogy amit megfogott, azt vegye ki, válogatni nem szabad. Nem illik kikeresni a legnagyobb, legszebb darabot sem. Megtanítjuk a szalvéta használatát is, kulturált ember étkezés közben, ivás előtt is megtörli a száját.

A 4-5 éves gyermekkel gyakoroltatjuk a tálból való szedést. Többször meg kell mutatnunk, hogyan merítsen ügyesen, tisztán, és hogy tegyék vissza óvatosan a merőkanalat.
Ellenőrizzük, hogy a gyermek csak annyit vegyen a tányérjába, amennyit el tud fogyasztani. Már ekkor neveljük figyelmességre egymás iránt a gyermekeket. A villa használatának a megtanítása is erre a korra esik. Egyenlőre jobb kézben fogják, a kanálhoz hasonló fogással, és az előre feldarabolt ételből kis darabokat szúrnak fel rá.

Az 5-6 éves gyermek már legyen helyesen és szépen használni a kanalat, villát és a kést is. Megtanítjuk a gyermeket, hogyan töltsön vizet a pohárba, a tányérjuk felett tartva a poharat.

A jól megszoktatott gyermek már tisztán és szépen eszik. Iskoláskorban továbbfejlesztjük  a gyermek ismereteit a kulturált étkezés terén.

A kés, villa együttes alkalmazása még nem vált szokásává a gyermeknek. Megmutatjuk neki, hogyan szúrja bele a villát a bal kezével az ennivalóba, és hogyan vágjon a jobb kézben fogott késsel- előbb annak hegyét nyomva le- akkora darabot, amekkorát egyszerre szájába vesz. Az első osztályosokkal ezt különös gonddal gyakoroltassuk. Ne engedjük, hogy a gyermek előbb felvágja a húst, azután- jobb kézbe fogva a villát- egyen. Így soha nem fog szokássá alakulni nála a késsel, villával egyszerre való evés. Ne engedjük a kést szájukba venni vagy lenyalni sem.

Az evőeszközök használata közben vigyázzunk, hogy a könyökük ne repdessen, mint a madár szárnya. Evés után a kést, a villát a tányér jobb oldalára helyezzék. Követeljük meg, hogy a kenyeret ne harapják étkezés közben, hanem törjék. A szalvéta használatával kapcsolatos tennivalókat is elevenítsük fel, és ellenőrizzük megtartásukat.

 

 

4. 2. 3. A környezetgondozás szokásainak kialakítása

 

A 6-7 éves gyermek akár fiú, akár leány szívesen segít szüleinek a háztartásban. A gyermekét okosan nevelő szülő épít is erre a segíteni akarásra, és úgy szervezi meg a családi közösséget, hogy annak minden tagja kivegye a részét az otthoni munkából is. Az így szoktatott gyermek természetesnek veszi, hogy erejéhez mérten kivegye a részét a teendőkből.

A bentlakásos intézményben lakó, nevelkedő, tanuló gyermek körülményei mások. Az intézmény technikai dolgozói elvégzik a takarítást, a mosást, rendbe hozzák a környezetet. A gyermek feladata legfeljebb vigyázni a rendre.

A családhoz hasonlóan a bentlakásos intézményben nevelkedő gyermeket is be kell vonni az intézmény mindenfajta munkájába. Tanulják meg a rend megteremtésének, a helyiségek csinosításának módját.

Környezetének rendben tartására már 2-4 évesen tanítják a gyermeket. Kezdetben a felnőttek raknak rendet körülötte. Az ügyesebb, tevékenyebb gyermek hamarosan segíteni akar a felnőtteknek. A rendet akkor lehet biztosítani, ha mindennek megvan az állandó helye, és mindenki odatesz mindent. Ez szoktatás dolga és bentlakásos intézményben ez a szoktatás nagyon lényeges. A jelek használata segít a gyermeknek, hogy megtanulja, melyik az ő polca, fogasa stb.. Nem nehéz megértetni a gyermekkel, hogy a dolgait csak a kijelölt helyre tegye. Ha valamit széthagy, következetesen és türelmesen helyretetejük vele. A gyermeket meg kell tanítani az ágya megvetésére. A rend fontos része a szekrények, fiókok elrendezése. A ruháit már a 4-5 éves gyermek is vállfára tudja tenni, beakasztani.

A rendet gyakran ellenőrizzük, másképp nem válik szokásává a gyermeknek. A gyermek számára szórakozást jelenthet a kis gyűjteményeinek, játékainak az összerakása.

Ne tűzzünk túlzott követelményeket a kisgyermek elé, mert elvesszük a kedvét a munkától. Ugyanakkor értessük meg vele, hogy a kijelölt feladatokat el kell végezni, szükség van rá a csoport közös otthonának tisztasága, rendje érdekében. Tanítsuk meg a gyermeket, hogy észrevegye a rendet és gyönyörködjenek a szép környezetben.

Nem szabad megfeledkezni a gyermekfelügyelőnek arról sem, hogy a személyes példa a legjobb nevelő. Varródobozának, fiókjának, szobájának rendje, tisztasága szavak nélkül is sokat mond a gyermeknek.

Iskolába kerülve megváltozik a helyzet. A gyermek idejének nagy részét foglalja el a legfontosabb munka: a tanulás. Szabad idejében játszik, szakkörre jár stb.. Ennek ellenére, nem szabad elhanyagolnunk semmilyen területen, az önkiszolgálás területén sem a fizikai munkára való nevelést. A fizikai munka, jelen esetben a takarítás szükséges is, mert ellentétes tevékenység, pihentető hatású a jórészt szellemi munkával elfoglalt gyermeknek.

Közvetlen környezete kitakarítására a gyermekfelügyelő tanítja meg a gyermeket. Ha a gyermekfelügyelő szívesen és példaadóan végzi az ilyenfajta háztartási munkát, a gyermek is így fogja fel.

A bentlakásos intézményben lakó gyermeknek tudnia kell az ágyát megvetnie. Erre már az első nap megtanítjuk az első osztályosokat. A gyermek a hálószobáját naponta takarítsa ki. Ezt a munkát – az ágyak bevetése után- a kijelölt takarítósok végzik.

A munka célszerű sorrendjét nemcsak megbeszéljük, hanem meg is mutatjuk a gyermeknek:

- szellőztetés, közben mosakodás

- az ágyak bevetése, öltözködés

- a szőnyegek lesöprése vagy kirázása

- a polcok letörlése.

A jól szervezett takarítás nem sok időt vesz igénybe. A gyermekfelügyelő feladata a szervezés. Gondoskodni kell a megfelelő mennyiségű takarítóeszközökről, munka közben, pedig segítse és ellenőrizze a felelősöket. 

Az önkiszolgáló munka megbecsülését jelenti, ha a gyermek értékelésekor, jutalmazásakor nemcsak a tanulmányi eredményt, hanem a fizikai munkában elért eredményeket is tekintetbe vesszük.

 

 

 


5. AZ ÉJSZKAI ÜGYELET GONDOZÁSI FELADATAI

 

 

5. 1. Az éjszakai szolgálat pedagógiai jelentősége

 

A gyermek éjszakai nyugalmának biztosítására szükséges az éjjeli szolgálat. Pedagógiailag indokolt és helyes, ha az éjszakai ügyeleti szolgálatot huzamosabb ideig ugyanaz a gyermekfelügyelő látja el. Az ügyeleti szobát olyan helyen kell kijelölni, hogy azt a gyermek könnyen és gyorsan megközelíthesse. Egy felnőtt kb. 60 gyermek éjjeli ellenőrzését, tudja ellátni. Nem köteles egész éjjel virrasztani, de hozzá kell szoktatnia magát, hogy a legkisebb zajra, rendellenességre felébredjen.

Az éjjeli szolgálat felelősségteljes munka. Megköveteli a gyermekfelügyelőtől, hogy maga semmitől se féljen. Bátorságával, biztos fellépésével nyugtassa meg a gyermekeket, ha valami rendkívüli dolog történt.

Előfordulhat, hogy az éjszaka rosszul lesz valamelyik gyermek, ekkor a gyermekfelügyelőnek képesnek kell lennie gyorsan intézkednie, az orvost értesíteni, s annak megérkeztéig a beteget ellátni.

 

 

5. 2. Az éjszakai ügyeletes feladatai

 

Az éjszakai ügyeletes szolgálata rendszerint még lámpaoltás előtt megkezdődik, tehát az ő feladata a gyermekkel foglalkozni az elalvás előtt. A nyugodt alvás érdekében jól meg kell szervezni a csoport esti életét.

Hasznos dolog megtudakolni az előtte szolgálatos kollégától, hogy mit vacsoráztak a gyermekek. A nehéz, zsíros étel, a túlságosan telt gyomor nyugtalan álmot eredményezhet. Ha sok volt az esti étkezéskor a folyadék, jobban kell figyelnie este és az éjszaka folyamán a pisiltetésre.

A nappal nyűgös, vagy gubbasztó gyermeken lehet, hogy este, éjjel tör ki a betegség. Jó tehát efelől is tájékozódni.

Nyugtalanul alszanak el a gyermekek akkor is, ha valami érzelmi megrázkódtatás éri őket. Ezt tudva, felkészülhet az éjszakás arra, hogy éjszaka többször is rá kell néznie az alvóra.

 

 

5. 3. Gondozási feladatok az éjszakai szolgálattal kapcsolatban

 

Az éjszakai szolgálat a nevelési feladatok mellett sokféle gondozási munka elvégzését is jelenti. A higiénikus alvás megszervezéséhez- a nyugalom, a csend, a sötétség biztosítása mellett- ezek is hozzátartoznak:

  1. Szellőztetés- a hálószoba tiszta levegője egyik fontos tényezője az alvásnak. Kora

      tavasztól késő őszig  nyitott ablak mellett is alhatnak a gyermekek, ez növeli ellenálló    

      képességüket a ragályos és hűléses betegségekkel szemben. Télen a gyakori pár perces 

      szellőztetés az ajánlott.

  1. A hálószoba hőmérséklete- kellemesen hűvös szobában esik legjobban az alvás. A 

      kicsik hálója ne legyen 200 C-nál, a nagyobbaké  180 C- nál melegebb. A szoba

      megfelelő páratartalmára is figyelni kell.

  1. Ágyhigiénia- a frissen húzott tiszta ágy kellemes érzéseket kelt az emberben. Úgy kell

      szokatni a gyermekeket, hogy igényeljék az ágy tisztaságát, törődjenek annak

      megőrzésére is. Az ágyban csak a hálóholmi tartható. A gyermekfelügyelő feladata

      gondoskodni az ágyhúzásról. Ez rendszerint 3 hetente történjék. Ha valami miatt

      beszennyeződött a gyermek ágyneműje, azonnal váltsuk. Az ágyba vizelőknek 

      naponta cseréljük az ágyneműjüket.

 

Az éjjeli szolgálat nevelési és gondozási feladatai, a helyes szokások kialakítása csak akkor lesz eredményes, ha azokat minden éjjeli ügyeletes egyformán megtartja, és egyformán megköveteli. Ezért meg kell egymással egyezniük a munkatársaknak, akik ilyen szolgálatot teljesítenek: ez nem csak pedagógiailag szükséges, de a munkát is megkönnyíti.

 

 

 


 

FORRÁSMUNKA:

 

Sáhó Erzsébet: Szociális gondozás

                          Budapest 1993.

 

Hatos Gyula: Az értelmi  akadályozottsággal. élő emberek; nevelésük, életük

                       Budapest 1996

 

Vock József: Nevelőotthoni gyermekfelügyelők kézikönyve

                      Budapest 1993.

 

Vágó Éva Anna: Kézikönyv az értelmileg akadályozott tanulók munkaképességének f

                            fejlesztéséhez

                            Budapest 1996

 

2006 © Patrónus Egyesület
A honlap a Nemzeti Civil Alap támogatásával valósult meg.
frissítve: 2009. február